Post by Admirális on Feb 20, 2007 2:20:47 GMT -5
Az idegen életciklusának egyik állomása. Az arctámadó (arcmászó, arcölelő) tulajdonképpen egy parazita, mely a tojás belsejében hibernálódik. Amikor egy potenciális gazdatest a tojás közvetlen közelébe kerül, azonnal életre kelti a belső parazitát, mely kilövi magát a tojásból a kiszemelt élőlény felé. Feltapasztja magát az áldozat nyaka köré font izmos farkával, arra késztetve, hogy levegő után kapkodjon. Szilárdan átkarolja a fejet nyolc pókszerű ujjával, és szívónyílásaival rögzíti magát. Kómás állapotba juttatja, de életben tartja az alanyt, és az oxigén mennyiségét szabályozva lekényszerít egy csövet a torkán. Az arctámadó oldalain lévő "légzsákok" levegőt pumpálnak a csőbe, és ugyanezt a csövet használja az idegen embriónak a gazdatest mellüregébe való lejuttatására is. Farkával fojtogatni kezdi áldozatát, amint megkísérlik eltávolítani róla. Miután az embriót beágyazta, az arctámadó - valamivel több mint 24 órával a feltapadás után - leválik a gazdatestről és elpusztul, engedve magához térni az illetőt, aki egyáltalán nincs tudatában annak, hogy mi történt - vagy mi fog történni vele.
A teremtmény fizikai ereje méretéhez képest hihetetlenül nagy. Hossza farokkal együtt 60-90 cm. Felismerhető halló-, látó- vagy szaglószerve nincs. Védelmi mechanizmus gyanánt a vére rendkívül maró koncentrált sav. A lény poliszacharid fehérjéből álló külső burokkal rendelkezik. Másodlagos, belső bőrszövetének sejtjei folyamatosan elhalnak, s ezek helyére polarizált, szerves szilikátot épít be. Dupla bőre van, a sav a két réteg között helyezkedik el és nagy nyomás alatt áramlik. A szilikátréteg páratlanul szilárd molekuláris struktúrát mutat, hihetetlenül
kemény szerves anyag. A szilikátos sejtek fémes kötésűek, ezért tud az arctámadó nagy mértékben ellenállni a kedvezőtlen környezeti hatásoknak. Nem tudjuk, hogy mit lélegzik be, vagy vesz-e egyáltalán levegőt. Úgy tűnik, átalakítja a körülötte lévő atmoszférát, talán számtalan külső pórusán át veszi fel a szükséges gázokat. Ha úgy nézzük, mint valami élő vegyi üzemet, hatékonyság tekintetében mindent felülmúl. Néhány belső szerve mintha egyáltalán nem működne, míg mások olyasmit művelnek, amiről sejtelmünk sincs. Lehet, hogy a külsőre nyugalmi állapotban lévő szerveknek védelmi szerepük van. Az alapok és a felépítmény érdekes kombinációja révén különleges eszközök vagy fegyverek nélkül a parazita gyakorlatilag sebezhetetlennek tekinthető.
Az arctámadó képes kiválasztani egyfajta savas folyadékot, mely mar és áthatol bármely akadályon (pl. egy űrsisakon), illetve egy kötőanyagot, mely szükség esetén megakadályozza a gazdatestről való korai leválasztást. A toxikus sokk előidézéséhez feltehetően idegmérget használ, mely a létfontosságó szerveket nem támadja, és komoly károkozás nélkül felszívódik a szervezetben. A mozgásképtelen gazdát ellátja az életben maradáshoz szükséges anyagokkal.
A kis szörnyeteg ujjai/lábai és farka használatával igen gyorsan szalad és ugrik. A tojásból felcsavart farkát rugóként használva pattan ki. Néha furcsa sivító, sziszegő hangokat hallat.
Különleges változata a királynőembriót hordozó úgynevezett szuper-arctámadó, mely nagyobb, erősebb, védettebb és páncélozottabb, mint átlagos társai, lábai között pedig hártya feszül.
A teremtmény fizikai ereje méretéhez képest hihetetlenül nagy. Hossza farokkal együtt 60-90 cm. Felismerhető halló-, látó- vagy szaglószerve nincs. Védelmi mechanizmus gyanánt a vére rendkívül maró koncentrált sav. A lény poliszacharid fehérjéből álló külső burokkal rendelkezik. Másodlagos, belső bőrszövetének sejtjei folyamatosan elhalnak, s ezek helyére polarizált, szerves szilikátot épít be. Dupla bőre van, a sav a két réteg között helyezkedik el és nagy nyomás alatt áramlik. A szilikátréteg páratlanul szilárd molekuláris struktúrát mutat, hihetetlenül
kemény szerves anyag. A szilikátos sejtek fémes kötésűek, ezért tud az arctámadó nagy mértékben ellenállni a kedvezőtlen környezeti hatásoknak. Nem tudjuk, hogy mit lélegzik be, vagy vesz-e egyáltalán levegőt. Úgy tűnik, átalakítja a körülötte lévő atmoszférát, talán számtalan külső pórusán át veszi fel a szükséges gázokat. Ha úgy nézzük, mint valami élő vegyi üzemet, hatékonyság tekintetében mindent felülmúl. Néhány belső szerve mintha egyáltalán nem működne, míg mások olyasmit művelnek, amiről sejtelmünk sincs. Lehet, hogy a külsőre nyugalmi állapotban lévő szerveknek védelmi szerepük van. Az alapok és a felépítmény érdekes kombinációja révén különleges eszközök vagy fegyverek nélkül a parazita gyakorlatilag sebezhetetlennek tekinthető.
Az arctámadó képes kiválasztani egyfajta savas folyadékot, mely mar és áthatol bármely akadályon (pl. egy űrsisakon), illetve egy kötőanyagot, mely szükség esetén megakadályozza a gazdatestről való korai leválasztást. A toxikus sokk előidézéséhez feltehetően idegmérget használ, mely a létfontosságó szerveket nem támadja, és komoly károkozás nélkül felszívódik a szervezetben. A mozgásképtelen gazdát ellátja az életben maradáshoz szükséges anyagokkal.
A kis szörnyeteg ujjai/lábai és farka használatával igen gyorsan szalad és ugrik. A tojásból felcsavart farkát rugóként használva pattan ki. Néha furcsa sivító, sziszegő hangokat hallat.
Különleges változata a királynőembriót hordozó úgynevezett szuper-arctámadó, mely nagyobb, erősebb, védettebb és páncélozottabb, mint átlagos társai, lábai között pedig hártya feszül.